A könyv, amiről írni fogok, kicsit több átlagos sci-finél. Noha napjainkban jelent meg, Katedrális címmel, de valójában az 1998-as Katedrális harcosai, és folytatása, a Katedrális legendájának újranyomott változata. Ez már a 4. kiadása, ha jól számolom, ami mutatja, hogy mennyire népszerű könyv. Személy szerint nekem a kedvencem.

A történet a távoli jövőben kezdődik, 2294-ben, ahol létezik az időutazás. Ez azonban hatalmas fegyver az emberek kezében (ezt már a Terminátor és a Vissza a jövőbe óta tudjuk), ezért alakította ki az időutazást felügyelő Katedrális az intervenciós osztagokat, amik bármely korban, bárki ellen bevethetőek. Civileket ritkán vonnak be a munkájukba, azonban legújabb küldetésük során, ahol a Néró kori Rómába kell visszautazniuk, elkerülhetetlen, hogy külsősöket is magukkal vigyenek.

A regény egy izgalmas, a science fiction és a fantasy határán egyensúlyozó, mind a két téren tökéletesen teljesítő történet, mely több száz oldalas hosszúsága ellenére folyamatosan izgalmas, és sodró lendületű. A több szálon futó történet és a sok szereplő, biztosítja, hogy végigizguljuk a történetet.

Hogy miért nem vált ez a könyv még világsikerré? Talán azért, mert a rengeteg jó tulajdonsága mellett vannak olyan apró hibái, melyek miatt nem igazán kedveli mindenki. A főszereplők néha érthetetlen vitái, ellentétei, a szerintem túlzásba vitt és hatásvadász erotikus jelenetek sokak számára ellenszenvesek lehetnek.

Mindezek ellenére én bátran merem ajánlani azoknak, akik be mernek vállalni néhány álmatlanul töltött éjszakát, mert a könyv olvasásakor könnyen megtörténhet, hogy feláldozzuk a pihenésünket e történet megismerésének kedvéért.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.