A M.A.G.U.S. a legnépszerűbb magyar fejlesztésű szerepjáték. A szabályokat 20 éve dolgozták ki, amiket azután többször is átírtak, modernizáltak. Vannak, akik ennek ellenére még mindig az Első törvénykönyv szerint játsszák, mely az első megjelent szabálykönyv volt. Ezt azóta többször újra kiadták.

A játék több alapvető dologban is eltér a legtöbb ismert szerepjátéktól. Az egyik ilyen a használt kockák száma és formája. A hagyományos hatoldalú kocka mellett a tízoldalú dobókockára van még szükség, amit két féle módon is használhatunk. Ha ugyanis egyszerre kettővel gurítunk, akkor már 1-től 100-ig tudunk egy véletlen számot generálni magunknak, amiket a játék során különböző értékek kiszámításához is tudunk használni. Ez teszi igazán érdekessé, izgalmassá a játékot, mivel a legtöbb játék sokszor a 20 oldalú dobókockát használja a különböző értékek meghatározására. Egy szabálykönyv tett is egy próbálkozást arra, hogy a M.A.G.U.S. rendszerét is átdolgozza erre a kockatípusra, de a kiadvány tartalmilag és minőségileg is megbukott a játékosok előtt.

A másik, kivételesnek mondható játéktechnikai megoldás a varázslatok megalkotása. Míg a legtöbb szerepjáték előre megírt, pontosan megszabott varázslatok használatát engedi csak, addig ebben az esetben lehetőségünk van úgynevezett mozaikmágia használatára, ahol varázslatok összetevőiből állíthatjuk össze a saját magunk által kitalált, használni kívánt hatásokat. Ez azért is jó, mert lehetőséget ad a rögtönzésre. Azok, akiket ez nem vonzana, vagy jobban szeretik a bevált formákat, nem kell csüggedniük, mert ez a mágiaforma csak a varázslókra jellemző, a többi kaszt előre meghatározott varázslatokat használhat, viszont ezek erősítésére is lehetőség nyílik.

Egy szintén fontos dolog a világ, ahol a játék zajlik. Ez a Satralis bolygó Ynev nevű kontinense. Hatalmas, részletesen kidolgozott és sokszínű területet bocsátva a játékosok rendelkezésére. Rengeteg országgal, nyelvvel, népcsoporttal és fajjal, melyek közt a megszokott törpe-elf-ork mellett sok más is színesít. Teret engedve a játékosok fantáziájának.

A játék során nagyon sok fajta szörnnyel tudunk megküzdeni, amik külön kiadványban vannak leírva. Számomra azonban mégsem az ellenük való harc, hanem a más kalandozók ellen vívott küzdelem, ami érdekessé teszi a játékot. Erre a világra, a megjelent regények és novellák alapján is jellemző, hogy a különböző államok, gazdasági vagy vallási érdekeltségek kalandozókat bérelnek fel, hogy céljaikat elérhessék. Ők pedig gyakran más kalandozókkal találják magukat szembe. Ezt persze nem úgy kell elképzelni, hogy két kalandozó csapat vív egymás ellen utolsó emberig tartó küzdelmet, hanem az ellenséges csapatot legtöbbször a kalandmester irányítja.

Mint említettem, a játék hangulatának meghatározásában sok regény és novella is segítségünkre van, melyekből sok többször is kiadásra került az elmúlt évek alatt. Ezekből is merítünk, mikor a játékot meséljük. Az elmúlt negyed év alatt sok fiatal fantáziáját sikerült megragadni, a játék felé fordítani. A számítógépek és konzolok korában bevonni egy olyan játékba, ahol csak a saját fantáziájukra és találékonyságukra hagyatkozhatnak.

A legfontosabb és számomra leginkább meggyőző érv az asztali játék mellett, hogy senki nem tudhatja, hogy hogyan alakulnak az események, még az sem, aki a történetet kitalálta, mivel azt a játékosok alakítják. Ez az élmény összehasonlíthatatlan a számítógépes programok előre megírt és a spontán cselekvést lehetetlenné tevő zárt rendszerével.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.