A Fractale egy 2010/2011-es téli szezonos anime, melynek alapja Hiroki Azuma, Mari Okada, Yutaka Yamamoto és Mutsumi Akasaki mangája volt.

A történet egy szigeten játszódik, ahol a Fractale, egy műhold vezérelt rendszer felügyeli az emberiség jólétét és életét. Ez egy virtuálisvalóság generátor és futárszolgálat egyben. A Fractale rendszerre egy egész vallás épült, mely fenntartja az emberekben a Fractalba vetett hitet. A rendszernek való hódolás mindennapi módja, hogy adott időben mindenkinek meg kell hallgatnia egy bizonyos zenét.

Egy nap Clain találkozik egy menekülő lánnyal, Phrynevel, aki még aznap éjjel eltűnik a fiú házából és csak egy furcsa medált hagy maga után. Amikor hosszú vesződés után sikerül működésbe hoznia a medált, a kaland kezdetét veszi. Egy lány kerül elő belőle, aki Nessának hívja magát és Phryne hasonmása. Együtt elindulnak, hogy megtalálják az eltűnt lányt és fényt derítsenek a Fractale rendszer igazi jelentőségére.

A Fractale egy nagyon érdekes kérdéseket felvető utópisztikusnak nevezhető történet. A világ felépítése szinkronizál a fractale szó matematikai jelentésével is, azaz önhasonló, önmagát ciklikusan ismétlő világ (lásd: Wikipédia: Fraktál). Ajánlom mindenkinek, aki kicsit szeretne elgondolkodni, tényleg szükséges-e „agymosás”, hogy mindenki boldog legyen.

Ryamein

Az idei nyár utolsó hónapjaiban, de főként szeptemberben nagy volt a sürgés-forgás a kaliforniai Skybound Entertainment (Image Comics) képregény kiadó háza táján, ugyanis október 9-én ünnepelték a The Walking Dead képregény megjelenésének tizedik évfordulóját. Az első szám 2003 októberében jelent meg. A minden várakozást felülmúló The Walking Dead esetében egy képregény-sorozatról beszélhetünk, ami 2010-ben a San Diego-i Comic-Con International rendezvényen Eisner Díjat kapott, mint a legjobb folytatásos sorozat. Tíz éve minden hónapban megjelenik egy-egy példány, idén októberben készült el a 115-dik. A rajongók nagy örömére ezek mellett több más speciális, gyűjteményes, és exkluzív kiadvány is napvilágot látott.

A sztorit az amerikai Robert Kirkman írja, magát a képregényt Tony Moore, illetve a hatodik szám óta a brit Charlie Adlard rajzolja; de meg kell még említeni Cliff Rathburn-t is. Rathburn Adlard-dal együtt a történetet rajzolja kizárólag szürkeárnyalatos ceruza, és ink technikával. A címlapokon kívül nem használnak színezést, ezáltal még komorabb hangulatot kölcsönözve a történetnek. A látszat ellenére nem horror képregény, hanem egy ember - egy túlélő éveinek krónikája, - Rick Grimes-é, illetve a vele kapcsolatban álló embereké.

 A tíz éves jubileumi ünnepségre tizenhat (!) képregényt jelentettek meg; a bemutatóra az október második hetében megrendezett New York Comic Con-on került sor. Megjelent a 2003-as eredeti első szám színes verziója, ami egy egyedi variáns a képregény történetében, ugyanis ebben a belső oldalak is színesek! A 115-dik szám hivatalosan tizenöt címlapvariánssal jelent meg, ha az első tizenegy címlapot egymás mellé tesszük, akkor egy körképet kapunk. A címlapokon a tíz éves történet egy-egy fontosabb jelenete, vagy szereplője látható. A színes címlapokon kívül készítettek egy grafika nélküli (Blank) variánst, és kétféle speciális un. Midnight variánst is: az előbbi színes címlappal rendelkezik, az utóbbi egy fekete-fehér verzió. A fekete-fehér kiadvány már most kuriózumnak számít, ugyanis minden The Walking Dead képregényeket értékesítő üzlet egy példányt kapott belőle! Lehetetlen szerezni, ha igen – akkor átszámítva 35-65 ezer Forintot is elkérnek egy ilyen példányért, és ha valamelyik művész dedikálta (Robert Kirkman, Charlie Adlard, vagy Tony Moore), akkor az ára duplázódik vagy akár triplázódik is. A Midnight variánsokat stílusosan október 9-én éjféltől lehetett megvásárolni a képregény boltokban, a leggyorsabbak posztert és egy üdvözlőkártyát is kaptak hozzá. A tizenötödik variáns egy NYCC PX (Previews Exclusive) kiadvány, melyből szintén limitált mennyiség készült, így több képregény bolt is olyan üzleti döntést hozott, miszerint minden vásárló csak egy darabot vehet belőle. Dedikált példányai szintén magas áron cserélnek gazdát.

Az októberi dömpingnek még koránt sem lett vége az ünnepi, jubileumi kiadások megjelentetésével, mert rajtuk kívül még két fontos megjelenés szerepel az eseménynaptárban: szintén 9-én jelent meg egy Tyreese Special kiadvány is, amely az egyik korai karakter előtörténetét dolgozza fel. Szintén októberben tervezik megjelentetni a harmadik novellás kötetet The Fall of Governor címmel, ami a könyvtrilógia befejező kötete lesz. Sajnos arról nincs információ, hogy mikor fog magyar nyelven megjelenni.

Németh János

Egy kissé megkésve, de újra megjelenik a magazin. Reméljük, hogy a tertalom kárpótol majd titeket a várakozásért. Egy kis ízelítő a tartalomból:

- Fractale

-Mahou Shoujo Madoka Magica

-Bakuman

-Di[e]ce

-Magic the Gathering

-Malifaux

-Éjangyal trilógia

-ToMA Con

A napokban láttam Prometheus című filmet. Úgy gondoltam, hogy e mellett az alkotás mellett nem lehet szó nélkül elmeni. Itt leírnám a róla alkotott véleményemet.

Figyelem, fokozott spoiler veszély! Gyakorlatilag el fogom mesélni a filmet a saját szavaimmal.

Szóval, a film 2089-ben, vagy mikor kezdődik a Földön, ahol régészek egy barlangban találnak egy ufonautát ábrázoló festményt, ami 35 ezer éves...

Ja, nem bocsi. Úgy kezdődik, hogy egy kék fazon, aki csak ágyékkötőt visel, kisétál egy vízesés szélére, ott megiszik valamit, ami által a DNS-e felbomlik és a fószert bemossa a víz. Nem értem, ezért miért kellett meghalnia, rengeteg más módja lett volna szétszórni a DNS mintáját.... Nem baj, ez így látványos. Mindeközben egy korong formájú (ez később fontos lesz) úrhajó elhagyja a légkört....

Na szóval, miután a barlangrajzot megtalálták, azonnal az űrben vagyunk, ahol egy Prometheus nevű űrhajó tart titkos úti célja felé 17 fős személyzettel.

A személyzet hibernálva van, egy android felügyel rájuk. A célt megközelítve felkelti a legénységet, akik akkor kezdenek el egymással ismerkedni! Nem tudom, ezeket hogyan hibernálták, de előtte be se mutatkoztak egymásnak. Jön egy rövid bemutató a küldetés céljáról, ahol a tudósok elmondják, hogy a barlangrajz egy naprendszert ábrázolt. (Régi, B kategóriás filmekben ezek még csillagképek voltak, amik ugye egymástól teljesen különálló csillagok valójában, de az ősemberek, vagyis az első emberek különbséget tudtak tenni csillagképek és idegen naprendszerek közt.) A tudósok úgy vélik, hogy a rajzok meghívók. A naprendszerben találtak is egy Föld típusú bolygót. (Ez a 8. utas a halál és a Bolygó neve halál planétája, de itt festői környezet fogad minket, nyoma sincs a szélviharoknak – még -, amik miatt a két filmben semmit nem lehetett látni.) A kutatók úgy vélik, hogy ezen a bolygón fogják megtalálni, amiért ide jöttek. Ez viszonylag hamar sikerül is nekik, mert a légtérbe belépve egy Föld méretű bolygón egy eldugott völgyben szabad szemmel kapásból kiszúrják az idegenek keze munkáját, amit most piramisnak fogok hívni.

A csapat 2 évet utazott, de nem tudnak várni 12 órát, hogy felderítő útra induljanak egy teljesen feltérképezetlen és ismeretlen vidékre. (A mai világba már mindenhova drónokat küldenek, ahol nem akarnak emberéletet kockáztatni, de az egy billiárdos költségvetésbe nem fért bele egy sem, ezért itt nem küldenek ki semmiféle szondát, hanem Star Trek módon egyenesen nekivágnak az ismeretlennek.) A piramisba simán bejutnak, semmi biztonsági intézkedés nem fogadja őket. A belsejében persze földi atmoszféra fogadja őket, amiről csak úgy bizonyosodhatnak meg, hogy a küldetés vezetője leveszi a sisakját. Persze vírusokról, baktériumokról és egyéb mikroszkopikus, ki se mutatható létformáktól nem is tart....

Nem halnak meg. Ehelyett bolyonganak egy sort a sehova nem vezető folyosókon, majd az android aktivál egy holovetítőt, ahol láthatjuk, hogy hatalmas, idegen lények menekülnek valami elől.  (Az egész filmben nem derül ki, hogy mi elől menekülnek, óriási űrt hagyva a történetben.) Lelövöm a poént, de sisak van rajtuk, egy olyan helyen, ahol lélegezhető a levegő. Szóval ez csak látványelem, hogy még ne jöjjünk rá, kik ezek a futkosó lények. A szereplők persze miután összeszarták magukat a lények után erednek, és meg is találják az egyiket, akinek azonban hiányzik a feje.... Az android ismét alkot és kinyílik egy kapu, ami amúgy valószínűleg több 10 cm vastag és egy atomtámadásnak is ellenáll, de borotvaként fejezte le az űrlényt, akinek bent meg is találják a fejét sértetlenül.

Ekkor jön el az egyik leginkább logikátlan pillanat a filmben. A geológus, aki azért jött, hogy pénzt keressen, úgy dönt, hogy nem érdeklik az űrlények, és visszafordul, hogy visszamenjen az űrhajóra. De mivel nem mer egyedül menni, ezért magával hívja az egyetlen biológust a csoportból, akit viszont nem érdekel, hogy egy idegen létformát találtak, és vele tart. Már csak az érdekelne, hogy akkor ő minek utazott oda?

A többiek becsomagolják a fejet és indulnak tovább. Közben különös tartályokat találnak, melyekből folyik valami. De a szereplők annyira tudósok, hogy ebből se vesznek mintát, hanem mint a turisták, mennek tovább. A hajóról azonban jelzést kapnak, hogy vihar közeleg, ezért úgy döntenek, hogy visszaindulnak, a teljesen jól védett, saját klímával rendelkező épületből, kockáztatva, hogy nem érnek vissza időben.... Az android azért visz magával egyet a tartályok közül. (Mást nem is kellett volna vinniük, mert mindent ő csinál, a többiek csak fogyóeszköznek vannak a filmben.) Megjegyzem, leszállhattak volna közelebb is a hajóval, nem múlott volna semmi azon a néhány száz méteren, de akkor mi elől menekülnének?

Nagy loholás közepette éppen elérik az űrhajót, de a két másik csóka, akik elindultak időben, még nem értek vissza. Eltévedtek. Pedig az egyikük az volt, aki elindította a gömböket, amik felderítették az egész helyet. De sajnos olyan eszközt nem vitt magával, amivel ezt a térképet láthatta is volna...

A hajón közben a többiek elkezdik vizsgálni a fejet, amiről kiderül, hogy tulajdonképpen egy sisak takarja. 2000 éve választották el a testétől, de tökéletesen épségben van, sőt, új sejteket vesznek rajta észre. Mit tesznek a tudósok? Nem vesznek szövetmintát, (még csak maszkot sem, mikor az egyikük apja ebolában halt meg, de mit neki bármilyen fertőzés), hanem elkezdik stimulálni az idegen agyát. Ettől annak az arca mozogni kezd, majd mivel nem tudják megállítani a folyamatot, az szétrobban.... Ezt a pechet.

Közben a 2 eltévedt idióta, akik nem hallották a rádióadást a viharról, de utána már megint van kapcsolat velük, tovább bolyonganak. Találnak egy idegen létformát (ami miatt nem rég még el akarták hagyni a hajót), és haverkodni kezdenek vele. Na erre ráfáznak, mert az egyiknek a fejére olvad rá a sisak a sav miatt (belélegezhető levegő mellett rajta van a sisak!), a másikat a lény orálisan inzultálja. Ez az Alien filmek miatt nem meglepő. Szóval nekik kampec.

Az android közben kibontja a tartályt, amit magával hozott és a főhős italába cseppent belőle. Az meg szeretkezik a barátnőjével. Reggel a férfi felkel és vérzik a szeme.... De nem szól róla senkinek. Gondolom ez teljesen hétköznapi dolog lesz 70 év múlva. Mivel nem tudnak kapcsolatba lépni a két másik társukkal, ezért ismét visszamennek az űrhajóba, ahol az egyiket meg is találják. Közben az android talál egy hibernált űrlényt, majd mind visszatérnek. A másik ipsének nyoma sincs, de ezen nem idegesítik magukat túlzottan.

A hajóhoz visszatérve a főszereplő pasi már nagyon rosszul van, nem is akarják visszaengedni a hajóra. Nem tudom, mit akartak vele, mi történjen, ha kint marad, de a teljesen légmentesen záró űrruhájában biztos nem lehetett volna bevinni egy elzárt karantén terembe.... Már nem is írom, hogy mennyire hiányzik a filmből a logika, mert eddigre már egy tucatszor figyelmen kívül hagyták. Tehát a pasi inkább hagyja, hogy elevenen elégessék, mert érzi, hogy tényleg rosszul van.....

Ezek után a csaj, aki a barátnője, és kiderül, hogy talán mégis inkább ő lesz a főszereplő (egyébként eszembe nem jutott volna arról a jellegtelen nőről), na szóval ő terhes lesz, holott előtte kiderült, hogy meddő.... Ezt is az android deríti ki. 12 hetes a "magzat".  Ekkor a nő már egy elkerített, steril karantén helyiségben van, és a többiek is csak biológiai és vegyvédelmi ruhában merik megközelíteni. Most kérdem én, hogy a pasit miért nem lehetett ide behozni?????

A nő elmenekül és egy géppel kioperálja magából, ami benne volt. Ez egy tintahal volt, mint kiderült, akinek nem tetszik, hogy ideje korán a világra kellett jönnie. Ezek után a csaj találkozik az expedíció pénzelőjével, egy vén pasival, akiről azt hittük, hogy halott.

Mindeközben érthetetlen módon az elkóborolt geológus fejkamerája képet kezd adni a hajó mellől. Milyen meglepő fordulat. Itt jegyezném meg, hogy a ruhákban nem volt jeladó, míg ma egy átlag mobiltelefonról meg lehet mondani, hogy hol van.... De hát nem futotta mindenre a költségvetésből. Kimennek a férfiért, aki érdekes módon életben van (nem a manók vitték oda, ki gondolta?). A férfi azonban már nem az, akinek hitték. Elkezdi gyilkolni a komplett személyzetet, akik érte mentek, de a raktér különböző pontjain szöszmötölnek, rá se látva. Persze van náluk fegyver, mert miért ne? Azért meghalnak páran, mire kinyírják. Ja, és hozzáteszem, a sisakja összeolvadt, szóval ő kapott levegőt nélküle kint, vagy nem kellett neki, nem tudom, de nem derül ki és az se, hogy miért kezdte el gyilkolni a többieket. Gondolom, mert sokan maradtak volna a film végére....

Ezek után még mindig nem jut arra az elhatározásra senki, hogy nem kéne harmadszor is visszamenni oda, ahonnan még soha nem tért vissza a teljes csapat. A vén pasi találkozni akar a teremtőjével.  Átmennek a piramisba,  amiről közben kiderül, hogy űrhajó.  A film elején az UFO még korong formájú volt, de itt most egy egész más hajó van eltemetve a föld alá. (Hol máshol tárolnák a hatalmas űrhajókat?) Ez a forma már megegyezik azzal amit a Nyolcadik utas, a halál című filmben láthattunk.   Egy előzmény filmnél ez azért nem meglepetés. Kb. annyira lehetett rá számítani, mint a Star Wars III. részében, hogy arra, hogy Anakinnak és Padmenak gyerekei születnek.

Az android természetesen ért a hibernáló kabinhoz és feléleszti a kék lényt, aki nem fogadja kitörő örömmel a fele akkora embereket, mint ő maga. A kommunikációs készségeiről se győződhetünk meg, mert egy szó nélkül nekilát mindenkit módszeresen megölni, majd miután a leglassabb, a főszereplő mégis elmenekül, ő beül a pilótaszékbe (szintén ismerős az Alien filmből), és elindul a Föld felé, hogy kiirtsa ott az élőlényeket. Hogy erre miért van szükség, arra a filmből szintén nem derül fény, de rohadtul nem ér rá annyi időt várni, hogy elkapjon egy sántikáló nőt. 2000 évet tudtak vele várni, de most hírtelen égetően sürgős lett. Csak megjegyzem, hogy mindezt egy olyan létformával szándékozik véghezvinni, ami ezerszer kártékonyabb az emberiségnél.

Itt azt várná az ember, hogy a pilótafülkébe szíjazva szétrobban a hasa és előmászik az Alien, de sajnos nem ez történik. Más fegyverük nem lévén, a Prometheus maradék legénysége úgy dönt, hogy belevezetik a hajót a másikba, ezzel elpusztítva azt.  Körülbelül ez az egyetlen olyan lépés a filmben, ami érthető és logikus a számomra. Természetesen a manőver sikerül, de mint kiderül a gravitáció érdekes módon működik a bolygón, mert két azonos irányban mozgó test összeütközése után azok nem folytatják a mozgást abba az irányba, amerre mind a kettő tartott, hanem elkezdenek visszafelé zuhanni… Felettébb érdekes, de a film megkívánja, mert egyrészt így tudnak megszabadulni a legellenszenvesebb szereplőtől.

Nem esett szó róla, de egy túlélő kabint azért ledobnak a bolygóra, ahol 2 évig vígan el lehetne éldegélni. Ez az a része a hajónak, ahol a csaj megműtötte magát, és érdekes módon a tintahal túlélte a beavatkozást, sőt, közben a levegőből táplálkozva több mázsássá nőtt fel az orvosi laborban néhány óra leforgása alatt. Ez az egyik leggagyibb dolog a filmben. A főhősnő ide menekül, de nincs szerencséje, mert a kék lény is követi, akinek érdekes módon a sisak lekerül a fejéről, holott a klímával rendelkező irányító kabinban még rajta volt, a belélegezhető légkör nélküli felszínen azonban már nincsen rá szüksége. Itt a csaj összeereszti a két lényt, akik birkóznak egy nagyot, és itt derül ki, miért nem volt sisak a lényen. Őt is orálisan inzultálja a tintahal, és ezzel fölé is kerekedik. Levegőt tudott venni kint a lény, de a legtöbb férfihoz hasonlóan őt is a gyomrán keresztül lehet megfogni.

Ezek után a nő visszamegy az UFO-ra, ahonnan elhozza az android fejét és keresnek egy újabb űrhajót (volt több is, de úgy tűnik, hogy ennyi hajóhoz csak 1 fő személyzet jár). Ezzel indulnak el a „teremtők” bolygóját megkeresni. Mert ugye ez a logikus lépés, nem az, hogy hazamegyünk és figyelmeztetjük fajtársainkat a veszélyre, hanem megkeressük az idegen létforma lakhelyét, aki szóba se állt velünk. Előtte még hagy egy figyelmeztető üzenetet, hogy senki ne jöjjön a bolygóra.  Mint tudjuk, ez senkit nem győz mega későbbiekben, hogy komoly veszélyt jelentene a hely.

Hát ennyi a film saját szavaimmal elmondva. Aki csak a látvány miatt nézi meg…. csalódni fog, semmi extra nincs benne. Sokat bolyonganak sötét folyosókon és teljesen kopár a környék. A történet igen gyenge lábakon áll, egy B kategóriás filmmel vetekszik. Amiért nem az lett, az a rengeteg pénz, amit bele fektettek és a néhány sztár szereplő, akik elvállalták a szerepeket, de annyira érezték, hogy gagyi az egész, hogy semmi maradandót nem tudnak nyújtani. És ezen a ponton jegyezném meg, hogy valóban úgy néz ki a hajó belülről, ahogy a másik filmben, csak nem tudjuk meg, hogy a szétrobban belsőségű lény, akit ott megtaláltak, hogyan kerül oda? Azt hihettük volna, hogy na, most kiderül…..

De nem :D

A Katekyou Hitman Reborn! manga Amano Akira alkotása. A hazájában elég nagy népszerűségnek örvend, bár sajnos a történet már lezárult. 409 fejezetet és 42 kötetet ért meg a sorozat. Jó pár magyar csapat dolgozik lelkesen a fordításon, így a szemfüles olvasók könnyedén találhatnak magyar fejezeteket is. A mangából készült egy 203 részes anime is, amire később még visszatérek.

Történetünk elején megismerkedünk Sawada Tsunayoshival, akinek rosszak a jegyei, nem jó a sportokban és ráadásul mindenki egy lúzernek tartja. Egy nap az anyja egy magántanárt hív, akinek a hirdetését a postaládájukban találta. A tanár meg is érkezik... egy csecsemő képében és Reborn néven mutatkozik be. Miután jól elpáholja hősünket, még közli vele, hogy ő valójában egy bérgyilkos és a híres, olasz Vongola maffia jelenlegi (9-ik) feje küldte, hogy maffiavezért faragjon a semmirekellő fiúból. Nem csoda, hogy a lassú felfogó képességgel rendelkező Tsuna eleinte nem akar hinni a fülének, de nem is igen fűlik a foga a furcsa módon tálalt munkához.

Reborn tanítási módszerei meglehetősen különcek. Az első leckét azzal indítja, hogy fejbe lövi Tsunát az úgynevezett Utolsó Akarat lövedékkel. Ennek a tölténynek a sajátossága, ha a célpont megbán valamit a halála pillanatában, akkor feltámad és az utolsó kívánságát meg is próbálja teljesíteni.  Tsuna nem tehetett mást, mint a lövedék hatása alatt félmeztelenül szerelmet vallott az iskola legszebb lányának.

Már maga a főszereplő, a csecsemő bérgyilkos és a különös töltény erősen engednek következtetni a tényre, hogy itt bizony egy komédiával állunk szemben. Nem is akármilyennel. A furcsa kalandok, fegyverek és a még furcsább szereplők egymást érik elképesztően nevetséges helyzetekbe sodorva Tsunát. Azonban nem marad ez mindig így. Ahogy Tsuna is komolyodik és elkezdi komolyan venni a feladatát, úgy lesz a sorozat hangulata is kicsit komolyabb, több harc és több mágia vár minket. Azért nem kell megijednünk, nevetésből sem lesz hiányunk később sem, csak a hangsúly kissé áthelyeződik a megpróbáltatásokkal dúsabb, komolyabb vonalra.

Tsuna lassacskán felnő a feladathoz, rengeteg új barátot és nem mellékesen ellenséget is szerez magának. A hat Őrző, még ha páran nem is bíznak benne feltétlenül, mindig hűségesen segíti a kétbalkezes hősünket. Az Őrzők segítik a maffiavezéreket, mindnek megvan a saját képessége és természetesen minden generációs vezérnek megvannak a maga Őrzői. A képességek az Utolsó Akarat Láng típusától függőek. A típusok: Ég, Vihar, Eső, Villámlás, Nap, Felhő és Köd. Az Ég attribútum mindig a vezéré, a másik hat, pedig az Őrzők között oszlik el.

Főszereplőink eleinte egymással állnak harcban, majd lassacskán megtanulnak együtt dolgozni. Kalandjaik és csatáik során eljutnak a jövőbe és egy az egész világot behálózó összeesküvésről is lerántják a leplet.

Egy kicsit beszéljünk az animéről is. Azt hiszem az sokat elárul róla, hogy az esti matiné időpontban került vetítésre, így, mint sejthetjük, elég sok részlet kicsit ferdítve, cenzúrázva jelenik meg. Gondolok itt a véresebb jelentekre és szereplők szokásaira (pl a Vihar Őrző a mangában láncdohányos és a cigijével gyújtja meg a dinamitjait, míg az animében azok csak úgy maguktól a semmiből gyulladnak meg).  A sorozat nem is fedi le a teljes mangasorozatot, így az utolsó pár történetszál, már nincs is benne. Személy szerint nem ajánlom az anime verziót, akit érdekel a történet a mangát olvassa el.

Vajon Tsuna kellően felnő a feladathoz és elvállalja a maffia vezéri szerepet, amihez eleinte semmi kedve sem volt? Hát… olvassátok el és megtudjátok!!

Ryamein

Nos, még véletlenül sem az anno NDK (DDR) néven futó országra kell gondolnunk :) Ez egy mozaikszó, a Dance Dance Revolution-t jelenti. A DDR egy japán Arcade-játék, ami kinőve a játéktermek határait, igen népes rajongótáborra tett szert, köszönhetően a könnyű szórakozásnak, valamint hogy gyakorlatilag bárki, bármilyen saját kedvenc zenéjét is bevonhatja a játékba.

Mi is a DDR? A játék egy alapzene ritmusára alkotott ütemsor szerinti tánc-jellegű mozgásra késztető eszköz. Az azóta csak ritmusjátéknak nevezett kategóriát többek között a DDR alkotta meg. A játékmenet alapvetően egy képen a zene ütemére készített irány-mozdulatok lekövetését jelenti. A játékhoz hozzátartozik egy érzékelő-pad, ami a lépéseket figyeli (kiviteltől függően ez a lépést a gomb felvillanásával is visszajelezheti – növelve a játékélményt a nézők számára), majd a mozdulatok pontossága alapján a program értékeli a táncunkat.

Hogy miért sikeres a játék? A japán gyökerek két fandom-kört (Fandom: rajongók által alkotott – a rajongásuk tárgyát is feldolgozó – termékeket, vagy alkotásokat nevezzük így) is megmozgattak, hisz mind az arcade játékkultúra zenéit feldolgozva, mind a zeneipar rajongói könnyen tudtak új módon hódolni a szenvedélyüknek. Ehhez később még az Animék köré rendeződő szubkultúra is hozzákapcsolódott, nem kevés alkotással.

Miért DDR? A játék első megalkotója a Konami volt – Dance Stage, valamint később a Dance Dance Revolution brand-et megalkotva, és azóta ez lett a játékcsoport gyűjtőneve. A játékot 1998-ban dobták piacra, 1999-es Amerikai piacnyitás után kezdett „hódító útra” indulni. Igaz hogy azóta akár okostelefonon, akár PC-n vagy konzolon is megszámlálhatatlan program követi a DDR-rel eredeti játékstílust, a fejlődés nem állt meg. A mozgásérzékelős konzolok hozzták a második hullámát ennek az őrületnek, gondolhatunk akár a Wii Just Dance címére, de ezt nem hagyhatta ki se a Sony, se a Microsoft, ahol a Move, illetve Kinect érzékelőkkel szintén elkészítették a saját ritmusjátékukat. A DDR előnye mégsem tűnik el, hiszen a játékplatform nyílt, saját zenei forrásra bárki készíthet „stepfile”-t azaz zenei pályát, míg ez a nagy konzolgyártók egyik termékéről se mondható el.

                                                  oPal

A Haruhi Suzumiya 2003-ban látta meg a napvilágot light novel formájában Tanigawa Nagaru tollából. A sorozat jelenleg 11 kötetnél tart, valamint készült belőle 4 manga sorozat, anime sorozat, egész estés anime film és jó pár video játék. Az újra feldolgozási mennyiségből láthatjuk, hogy milyen népszerű is ez a sorozat valójában!

A történetet Kyon szemszögéből láthatjuk, aki egy fásult, elsős középiskolás fiú. Haruhi Kyon osztálytársa, akinek „célja”, hogy a fiút minél több kalandba rángassa bele, lehetőleg természetfelettiekbe, mert a lány szinte mániákusan vágyik valami extrára, például űrlényekre, időutazókra vagy paranormális képességekkel rendelkező emberekre. Hogy ezeket a területeket kutathassa, Kyonnal megalapítják az SOS brigád nevű klubot az iskolában.

A brigád tagjai még Yuki Nagato, Mikuru Asahina, és Itsuki Koizumi. Ez a három tag nem átlagos ember. Mind különleges képességekkel rendelkeznek és a titkaikba Kyont is beavatják. Mindhárman egy-egy szervezettől jöttek, hogy megfigyeljék Haruhi világteremtő képességét. A lány ugyanis a gondolataival képes olyan világot teremteni, amilyenre vágyik. Kyonra hárul a feladat, hogy Haruhit az átlagélet illúziójába ringassa, miközben természetfölötti dolgok történnek a háta mögött, nehogy ráunjon a világra és az egészet kitörölje.

Egy eszement alapfelállás eszement szereplőkkel és eseményekkel. Viccesebbnél viccesebb helyzetekbe botlunk, amit csak tetéz a második évad felén áthúzódó nyaralás történeti szál, ahol 7 részen keresztül a nyár utolsó hetét ismételik szinte ugyanúgy. Az anime világában ezt a hetet 15.532-szer ismétlik meg, mire Kyon rájön, hogy Haruhinak mi hiányzott a nyárból, miért nem volt hajlandó továbblépni.

Aki egy kis könnyed szórakozásra és nevetésre vágyik, annak bátran ajánlhatom!

Ryamein

Isten hozott az Android világában, ez itt a jövő! Az emberiség kisebb-nagyobb sikerrel benépesítette a naprendszert, a Holdat és a Marsot is kolonizálták már. A terv, miszerint a vörös bolygót élhetővé teszik jól halad, de polgárháború tört ki, és ezért sok kupola épületet lezártak. A Földön egy hatalmas űr lift épült, az egyenlítő közelében elterülő New Angeles megalopolisban. Ezen a csatornán zajlik a naprendszer kereskedelmének jelentős része, amit a legtöbb ember csak úgy emleget az „égig érő paszuly”.

A számítógépek továbbfejlődtek a neurobiológia terén is. Létrehozták az agykontrol módszert, amellyel az emberi agy egy kifinomult elektronikus „elme-gép” interfész eszközzé alakult. Az egér és a billentyűzet archaikus relikviák már, gesztus beviteli eszközök és a virtuális kijelzők az általánosak manapság. Az elit felhasználók közvetlenül az agyukba kötik be a számítógépüket.

Hatalmas nagyvállalatok felügyelik a mindennapi életet: az élelmiszereket, a virtuális valóságot, a zenét vagy a munkalehetőségeket. A Jinteki és Haas-Bioroid újradefiniálták az élet fogalmát, önálló tudattal és mesterséges intelligenciával ellátott klónokat és bioroidokat hoztak létre. A Weyland cégcsoport tulajdonában van egy darab mindenből, ami felfelé vagy lefelé mozog a Paszulyon, és MINDEN felfelé vagy lefelé mozog a Paszulyon. Az NBN formálja meg, hogy mit gondolsz, és miről álmodsz, a világ legkiterjedtebb média hálózata van az ellenőrzésük alatt.

Mindenki a hálózatra támaszkodik, a mindent látó és mindent halló rendszerre, amely behálózza a Földet és kinyúl a Naprendszerbe is. Több adat áramlik át a hálózaton másodpercenként, mint amit valaha is feljegyeztek az első ötezer évben. Ez a felügyeleti hálózat, a pénzügyi rendszer, a könyvtár, a modern civilizáció gerincét képezi. És ez is az egyetlen gyenge pontja a cégeknek.

A hálózat örökké fejlődik és mozgásban van, nem lehet teljesen pontosan behatárolni, vagy lezárni. Szélhámos operátorok - számítógépes szakemberek, hardverekkel, szoftverekkel, és a nyers tehetségükkel felszerelkezve - a rendszer terjeszkedését a saját javukra fordítják. Egyesek célja a rendszer megbomlasztása, információk nyilvánosságra hozásával az emberek fellázítása a képmutató vállalati vezetők ellen. Mások célja a haszonszerzés, értékes információk eladása, a cégek bankszámláinak leszívása. Míg egy másik csoport érdeke a „művészet”, hogy megnyilvánuljanak a hálózat közegében, hogy megmutassák, ők bármilyen információt meg tudnak szerezni. Bármi is a motiváció, e személyekben közös, hogy digitális függetlenségben élnek. Ők a Runnerek!

Tehát adott egy világ, melyben az Android: Netrunner játszódik. A kártyajáték aszimmetrikus mechanikára épül, míg a cégek azon dolgoznak, hogy tűzfalakkal megvédjék szervereiket és biztonságban tudhassák projektjeiket, addig a Runnerek pénzt gyűjtenek, hardvereket vesznek és programokat telepítenek, hogy megrohamozhassák a cégek szervereit és azokról információkat lophassanak el. A játék célja tehát Runnerként 7 -úgynevezett- agenda pontnyi információt ellopni, cégként legalább 7 angeda pontnyi információt biztonságban tudni.

Egy cégnek nehezen törhető, biztonságos tűzfalakat kell felhúznia, biztonságos forrásból pénzt áldozni a védelemre és felkészülni a támadó Runner bemérésre.

Egy Runnernek fel kell készülnie megfelelő törőprogramokkal, hiszen nem egyszerű átjutni a tűzfalakkal védett szerveken, ráadásul sose tudhatja, hogy egy bemérés után mikor kopogtat a rendőrség az ajtaján. Egy feltört szerveren előfordulhat, hogy egy féreg várja, ami olyan sérüléseket is okozhat, amiktől örökre a kibertérben ragad.

Ha kedvet kaptál, hogy az agyadhoz csatlakozva heckerkedj, vagy egy megacég szerverbiztonságát kiépítsd, akkor csatlakozz te is a M.A.K.SZ. Fan klub Netrunner játékosaihoz és gyorsan beletanulhatsz e fantasztikus kártyajáték szabályaiba.

                                                                                         Bólem

A havonta megjelenő példányok egy horror történetet mesélnek el, ami Rick Grimes-ról, a családjáról (Lori, Carl, Judith) és más túlélőkről szól, akik egy ijesztő, poszt-apokaliptikus, zombik által uralta földön utaznak Amerikában, - azon belül is Georgia állam területén: városokban, farmon, autóutakon, börtönben, erdőkben, és sok más helyszínen - a történet folyamán. A sorozat még korántsem fejeződött be, hiszen idén is jelentek meg kiadványok, - a legfrissebb 112-dik rész július 10-én jelent meg.

Az első szám 2003 októberében jelent meg a kaliforniai Skybound Entertainment (Image Comics) kiadásában. A kiadó 2012-ben ünnepelte huszadik születésnapját. Tulajdonképpen egy képregénysorozatról beszélhetünk, ami 2010-ben a San Diego-i Comic-Con International rendezvényen Eisner Díjat kapott, mint a legjobb folytatásos sorozat. Az Eisner díjon kívül több, más elismerést is kapott (IGN elismerések és helyezések több alkalommal).

A sztorit Robert Kirkman írta, magát a képregényt Tony Moore, illetve később Charlie Adlard rajzolta; de meg kell még említeni Cliff Rathburn-t is. Rathburn Adlard-dal együtt a történetet rajzolja kizárólag szürkeárnyalatos ceruza, és ink technikával. A címlapokon kívül nem használnak színezést, ezáltal még komorabb hangulatot kölcsönözve a történetnek.

Mindannyian dolgoztak a Marvel-nek és DC Comics-nak is, de leginkább a Marvel-nek. Tulajdonképpen a korábbi munkák során ismerték meg egymást. A richmondi 1978-as születésű Kirkman annyira elkötelezett híve a képregénynek - mint művészeti ágnak, - hogy a saját fiát is Peter Parker-nek nevezte el, Pókember civil neve után! A The Walking Dead sztorijával nem megijeszteni akar. A drámai történettel gondolatokat akar ébreszteni, egyfajta társadalmi kritikát épít fel, kellemetlen kérdéseket boncolgat: hogyan reagál egy átlagember a rendkívüli helyzetekre, és hogyan változik meg tőlük. Ezt a képregénysorozatot egy hömpölygő, epikus történetnek szánja, egy kifejezetten karakter-vezérelt sztorinak, ahol nem az a fontos, hogy a szereplők eljutnak egyik helyről a másikra, hanem az, hogy hogyan jutnak el. Nem horrorképregény, hanem egy ember, egy túlélő éveinek krónikája - Rick Grimes-é. Kirkman nem kedveli a véráztatta, előre kitalálható cselekményű, hétköznapi klissékből építkező zombi történeteket.  Inkább egy drámai elemekből felépített, átgondolt, a különböző emberi természetek által kiváltott cselekedeteket és ezek kölcsönhatásait, valamint az ezek következményeiből adódó konfliktusok megoldási lehetőségein elmélkedő történeteket, - például George A. Romero műveit - kedveli.

Több alkalommal előfordult, hogy egy-egy szám címlapját több rajzoló is elkészítette, például a jubileumi 100-dik kiadás 9-féle hivatalos címlappal jelent meg, vagy Comic-Con-okra jelennek meg eltérő címlapú kiadványok (például San Diego Comic-Con, New York City Comic-Con, Boston Comic-Con, stb.), de például a second, third printek is más-más exkluzív címlappal jelennek meg. Ismereteim szerint a címlaptervezők közül Charlie Adlard, illetve Ryan Ottley rajzolta a legtöbb variánst.

A havi rendszerességgel meg- jelenő képregények mellett 2010-ben kiadtak egy hetente megjelenő sorozatot is, amelyből összesen 52 rész készült el, és az amerikai AMC kábeltelevíziós csatornán futó „The Walking Dead” televíziós sorozat epizódjaihoz illeszkedett, amely eddig három évadot ért meg; a negyedik szériát most forgatják Atlanta környékén. A televíziós sorozat legalább olyannyira sikeres, mint az

ötletadó képregénysorozat volt. Kirkman a televíziós sorozat gyártásában mint executive producer, és forgatókönyvíró vesz részt.

Az említett weekly issue mellett még számtalan The Walking Dead kiadvány készült:
- 4 kötetes Omnibus Edition - bővített, kemény táblás gyűjte-, ményes extra kiadás (96 rész), ezen belül egy nagyon alacsony példányszámú sorszámozott de-dikált verzióval is

- 18 kötetes gyűjteményes kiadás, ami csak a történetet tartalmazza kötetenként 6-6 részt, címlapok nélkül (108 rész). Érdekesség, hogy minden kötet, (az első 2004-ben jelent meg) - címe három szóból áll, pl. Days Gone Bye, Miles Behind Us, stb. A 18-dik kötet idén júniusban jelent meg a tengerentúlon. Itthon, Magyarországon jelenleg ebből a kiadásból hat kötet jelent meg eddig; a hatodik idén májusban a 9. Nemzetközi Képregényfesztiválon debütált nagy sikerrel

- 4 füzetes Survivor's Guide ami a képregényben szereplő összes karakterről tartalmaz tudnivalókat, majd később megjelent a második kiadása is, amiben már összevonásra került a négy korábbi füzet

- 8 kötetes gyűjteményes, keménytáblás kiadás, kötetenként 12 szám, címlapokkal és címlapvariánsokkal együtt (96 rész)

- 2 kötetes Compendium Edition - csak a történetet tartalmazza címlapok nélkül (a második kötet 1000 példányban jelent meg 2012-ben az Emerald City és San Diego Comic-Con-ra)

- 2 novellás kötet: The Road to Woodbury, Rise of the Governor

Magyarországon a novellás kötetek közül idén márciusban jelent meg a Rise of the Governor (A Kormányzó színre lép), ami a The Walking Dead univerzumhoz tartozó kiadványok közül a második novellás kötet, igazodva a képregény formában megjelent történethez. Ez, illetve az első kötet is háttértörténetet és információkat ad egy-egy szereplőről; ebben az esetben a Kormányzóról, Woodbury első emberéről. Mindkét kötetet Kirkman írta Jay Bonansingával. A két könyvhöz egy harmadik is meg fog jelenni, így alkotva trilógiát. Az első kötet is meg fog jelenni idén hazánkban, július végén.

A képregények között van olyan gyűjtői példány, ami akár 300-1000 USD-be is kerülhet, de láttam már teljes gyűjteményt 3000-8000 USD összegekkel hirdetni, de például Robert Kirkman által dedikált példányok is 50-100 USD induló áron kerülnek kalapács alá. A dedikált speciális kiadványok, például az első szám limitált Wizzard World Portland Comic-Con idei variánsai, amit a címlaptervező Michael Golden dedikált - minimum 150-300 USD áron kerülnek eladásra. Egy 2003-as első kiadású eredeti első szám értéke legalább 3800 USD!

Kirkman grafikus történetét a szórakoztató ipar is felfedezte, hiszen szép számmal jelennek meg különböző játékok is a képregénysorozatra épülve: kártyajáték, társasjáték, figurák, valamint elektronikus játékok. Utóbbiak közül rendkívül kedvelt és sikeres a TellTale Games „The Walking Dead: The Game” játéka, amely a 2012-es Video Game Awards-on Az Év Játéka díjat nyerte el.

Németh János

A Home Made Asia, röviden HMA egy Magyarországon egyedülálló, lelkes rajongókból alakult ázsiai zenéket, valamint kultúrát népszerűsíteni kívánó banda, mely egy internetes műsorsorozattal is rendszeresen megjelenik! Hogyan alakult és hová tart a HMA?

Alapvetően ez egy hobbi, hiszen mind, akik benne vagyunk rajongunk az ázsiai pop-kultúráért. Azt gondolom, ezzel nem is vagyunk egyedül, hiszen mostanában a k-pop, j-pop rajongók száma nem csak igen magas, de folyamatosan növekszik is. Ezzel egyetemben arra gondolunk, talán ideje lenne megfelelő embereket összegyűjteni arra, hogy ezt a szubkultúrát megmutassuk itthon mindenkinek. Ennek elérésére nem csak az zenék előadását, de azoknak magyar nyelvű feldolgozását, valamint a banda hétköznapjairól, munkájáról szóló műsor készítését is célul tűztük ki.

Azt vesszük észre, hogy a lassan lassan nem csak a szubkultúra tagjai, de rengeteg külső szemlélődő is felfigyel ránk. Nagyon hálásak vagyunk azoknak, akik támogatnak, figyelnek minket, amit megpróbálunk meghálálni a rajongóknak. Facebook oldalunkon, fellépéseinken rengeteg élményt próbálunk szerezni nekik, illetve néha-néha nyereményjátékot hirdetünk. Mindazonáltal nem feledkezünk meg a zenéről, a táncról. Rendszeresen igyekszünk részt venni minden olyan ázsiai pályázaton, mellyel közelebb kerülhetünk ahhoz a világhoz! Ebben is egyre eredményesebbek vagyunk, hiszen videóink sikeres bandák műsoraiban szerepeltek, valamint a HMA neve egyre több verseny jelentkezési lapján szerepel. Ebben az az érdekes, hogy míg munkánkkal a hazai nézők számára terjesztjük a zenét és a kultúrát, közben Ázsiában is megmutathatjuk azt, hogy létezik egy ország Európa szívében, ahol sokak álma, hogy olyan minőségben dolgozzanak, mint azon ázsiai cégek, bandák, akikért oly sokan rajongunk.                                  

                                                                                         HMA